Interjú Kristine Adams-szel

2014-ben Mariborban találkoztunk Kristine-nel a FCBD  oszlopos tagjával és az akkori Hastáncvilág hírportál számára Piróth Erika készített vele személyesen egy interjút. Úgy gondoltuk szívesen olvasnátok vagy olvasnátok újra. 

A jéghegy csúcsa

Interjú Kristine Adams-szel

szerző: Piróth Erika > 2014-07-25 13:30

Idén áprilisban a FatChanceBellyDance® elismert táncosai és oktatói közül Kristine Adams európai turnéja alkalmával Mariborba is ellátogatott. A Jamina Ghawazee táncosai pedig kivándoroltak ebbe a gyönyörű szlovéniai városkába, hogy találkozhassanak vele és tanulhassanak tőle. Kristine-től tanulni fantasztikus élmény volt. Az élete az ATS® és örömmel osztja meg tudását mind a táncteremben, mind azon kívül. Így volt szerencsénk mikrofonvégre kapni őt, és hazahozni pár gondolatot Tőle, Nektek.

Kristine Adams amerikai törzsi táncos

Hogyan találkoztál az ATS®-szel?

Teljesen véletlen találkozás volt. Fotográfusként szereztem diplomát, akkoriban swing táncos voltam. Meguntam, hogy egyedül járjak órákra, és a párom sosem kísért el, hogy táncoljon velem, ami vicces, mert amúgy zenész. Ha swinget táncolsz nőként mindig követő pozícióban vagy. Ha jó vezetővel táncolsz, akkor nagyon jó élmény, de ha rosszal... Úgyhogy eldöntöttem, ideje váltani, és egy olyan táncot találni, amiben megbízhatok saját tánctudásomban, így újabb szintet lépve táncosként. Szóval elkezdtem egy közösségi házban hastáncórákat venni, amik tele voltak idős hölgyekkel.

Hány éves voltál akkor?

A húszas éveim elején kezdtem el ide járni. A többiek azért jártak ide, hogy jól érezzék magukat, de én túl komolyan veszem a dolgokat, ha csinálok valamit. Azt ajánlották, hogy vegyek órákat a FCBD®-től, hát elmentem.

Hogy emlékszel vissza rá, milyen volt az első órád?

Carolina tartotta az órát az Eastbayen (Carolena Nericcio-Bohlman, az American Tribal Style® megalkotója – a szerk.). És ott volt ez a rengeteg lány, a fekete cholijukban, fekete szoknyájukban, és egyáltalán nem voltak barátságosak. Emlékszem ahogy tömött sorokban állnak, eltakarják a tükröt, Carolinát is alig láttam. Nagyon nyomasztó és frusztráló volt. Szóval egyáltalán nem tetszett az első órám. Hazamentem, és sírva fakadtam. A barátom kérdezte: Hagyod, hogy legyőzzenek ezek a lányok? Én meg: Igen. Nem! Szóval visszamentem és Carolina a szárnyai alá vett. Nagyon varázslatos személyiség. Van benne valami, ami már az első órán elbűvölt.

És mikor nőtte ki magát ez a tánc hobbiból szerelemmé? És hogyan vált életformává?

Eleinte csak azért csináltam mert jó volt. Akkor lettem igazán szerelmes az ATS® be, amikor már a stúdióban dolgoztam, mint recepciós, és láttam azt az átalakulás, amin az odajáró nők keresztülmentek. Eleinte szégyenlősek voltak, alig mertek a szemembe nézni, és ahogy telt az idő, elkezdtek kiegyenesedni, olyan ruhákat hordani, ami kiemeli az alakjukat. Attól, hogy végigkövethettem ezt a folyamatot, ahogyan ezek a nők a szemem előtt kivirágoznak, váltam igazán az ATS® rabjává.

Ez a szenvedély az óráidon végig érezhető volt, és nagyon inspirálóan hatott mindannyiunkra. Mi a tanácsod azoknak a nőknek, akik szintén szerelmesek az ATS®-be, de nincsen a közelükben Sisterstúdiós tanár, illetve távol élnek Amerikától?

Épp a minap magyaráztam egy barátomnak, hogy San Francisco a hastáncosok városa. Egy nagyon erős közösséggel. Mi mind együtt dolgozunk, eljárunk egymás óráira, hogy tanuljunk. Én úgy tekintek Európára mint San Franciscora, csak nagyobb távolságokkal.A szomszédságok helyett itt országok vannak, de nagyon könnyű eljutni egyik helyről a Például itt vagytok Ti. Átjöttetek a határon, hogy találkozzatok velem, és ez egy nagyon szép módja a tanulásnak. Szerencsések vagytok, mert a FCBD® táncosai sokszor utaznak Európába. És azt gondolom, hogy a legjobb ATS® tudás az nem egy tanártól jön. Mindenkinek megvannak a gyengeségei, az erősségei, mindannyiunktól ugyanazokat a mozdulatokat fogjátok megtanulni, de mindenkitől egy kicsit másképp.

Európai turnéd során mit tapasztaltál az itteni törzsi közösségről?

Azt látom, hogy az európai közösségnek sokkal jobban együtt kellene működnie. Vannak helyek, ahol ez gyönyörűen működik. Ilyen például Németország, ahol fantasztikus az ATS® közösség. De pontosan tudom, hogy ez nincs mindenhol így. Sok sztorit hallok, hogy azért nem mennek el egy workshopra, mert rivalizálnak a szervezővel, veszekednek, harcolnak egymással, egymás ellen. Ez sajnos sok helyen megtörténik. És torkig vagyok vele. Carolena torkig van vele. Az összes ATS® tanár torkig van vele. Mert ez az ATS® elveivel ellenkezik. És ezzel azt érik el, hogy sérülnek azok, akik szeretik és szeretnék megtanulni ezt a táncot, sérül az egész közösség. Sokkal erősebbek vagyunk együtt, mint külön-külön.

A rengeteg hasznos tanács és őszinte gondolat után engedj meg egy kicsit szentimentálisabb zárókérdést, amit a tegnapi előadásod ihletett. Mi neked a színpad? Ki vagy ott? Milyen világba lépsz olyankor?

Ami számomra fontos, hogy mindig azt veszem észre amikor a színpadon vagyok, hogy az nem én vagyok. Kicsit olyan, mintha én lennék a krémek krémje. Valami nagyon-nagyon jó dolog. A jéghegy csúcsa. Ezért fontos nekem, hogy ne siettessenek a készülődéssel. Természetesen el tudnék rövidebb idő alatt is készülni, de nekem kell az a két óra. Mert nem csak a testemet ékszerezem fel, a lelkem ugyanúgy változáson megy át. A jéghely csúcsává változom.